A külsőmről sokat nem érdemes beszélni. Szerencsére feltalálták a fényképező gépet, így az évek során sok fénykép készült rólam, melyek jól tükrözik az idő múlásával, hogy változott meg.
Az első, leginkább szembe tűnő változás, hogy eleinte még égnek meredő vörös hajjal rendelkeztem, mely igazán jól állt hozzám. Ez lassanként egyre rövidebb lett, mára már csak nyomokban látható némi vörös folt a fejem búbján.
Hajaj, mennyi bántást kell nekem elviselnem e miatt! Ha a Medvének -tudjátok, Ő a gazdám párja- kedve tartja, akkor elkezd piszkálni e miatt. Például: „Ishi, Te csak hallgass! Akinek nincs haja, ne szóljon bele a vitába!”
Legutóbb is, Macika - Ő a gazdám kislánya- engem is meg akart fésülni, amikor a Medve elrontotta a játékunkat azzal,hogy azt mondta: „ Hogy mit akarsz megfésülni, Macika? Ami nincs, azt nem lehet megfésülni.”
Persze erre én nem hagytam magam. Mondtam a Medvének, hogy tudom, hogy irigykedik rám, mert velem foglalkoznak, vele meg nem. Különben is neki sincs haja.
Mert valójában a Medve is kopaszodik a feje tetején.
Erre a Medve orrba vágott. Én visszaütöttem. A Medve meg felkapott és elhajított a szoba másik sarkába. Ekkor lépett közbe Macika és rászólt a Medvére: „Apa, ne bántsd az Ishikét!”
A Medve erre azt felelte, hogy én kezdtem, de Macikának nagy igazság érzete van és megmondta Medvének az igazat: „Nem igaz, Te kezdted, Te kezdted el gúnyolni Ishikét, mikor mi csak játszottunk.”Erre már a Medve sem felelt semmit. Majd Macika felvett a földről és megvigasztalt.
Ezt a csatát én nyertem meg Macikával a Medve ellen.

Ha végig nézitek a fényképeket, az éles szeműeknek nem csak a külsőmben történt változások tűnnek fel, hanem a családban elfoglalt szerepem változása is megfigyelhető.
Szándékosan láthattok olyan fényképeket is, amiken csak részben vagyok rajta, mintegy mellék szereplője a képnek.
Mikor Macika kicsi volt, akkor eléggé háttérbe szorultam. Gazdám ágyából átkerültem Macika kiságyába. Ez eleinte rosszul esett, azt hittem, gazdám már nem szeret engem. Viszont egy idő után, főleg, ahogy Macika nőtt egyre szorosabb lett a kötelék köztünk. Igazi bajtársakká váltunk a Medvével való harcaink során. Így a kezdeti elhanyagoltság után újra központi szerepet töltök be a család életében, s cseppet sem bánom, hogy egy kis időre nem én voltam a középpontban.
Főként, hogy most már ketten is imádnak. Bár most újra gazdám ágyában alszom, néha Macika azt szeretné, ha vele aludnék, ilyenkor kisebb vita szokott kialakulni Macika és Gazdi között. Persze végül úgyis Macikával alszom.
Macika ilyenkor, hogy Gazdi ne legyen magányos, neki szokta adni az egyik plüss maciját, de hol pótolhat engem egy egyszerű plüss medve? … Mindenesetre szerintem ez nagyon aranyos gesztus Macikától.

Azt mondja a Medve, hogy ha annyira hiányzik a csúszda park, berak a mosógépbe!!!, úgyis büdös vagyok, rám férne már a fürdés!!!
Már megint kekeckedik Velem.
Az egy dolog, hogy Macikának azt mondjuk, amikor KIMOSNAK, hogy olyan nekem a mosás, mint Neki a csúszdapark. Mert, ahogy forog a mosógép a habos vízben és dobál a víz, az mennyire jó érzés, amikor pedig centrifugáz a gép az olyan, mint egy őrült gyors sodró folyosó, ennél pedig nincs is jobb móka a földön. Amikor pedig bespricceli a gép a hideg vizet a mosógépbe az olyan, mintha egy vízesés alatt állnál, erre pedig ő is mindig vágyott.
Ez egy dolog, hogy ezeket mondjuk Neki, különben sírna, hogy kimosnak. Hiszen nem kapok levegőt, fuldoklom, a mosószeres víznek szörnyű íze van és csípi a szemem, ha belemegy. A sodró folyosótól, akarom mondani a centrifugázástól pedig jó, ha épségben maradok, napokig szédülök, egy kis agyrázkódást is szenvedek ilyenkor, nemhogy még élvezzem is. Szóval teljesen kikészülök a mosástól. Ez után jön a száradás. „Ishike napozik”- Macikának ezt mondják. De valójában, a szárítón csüngök, lábaim és a fejem lóg a föld felé és csöpög belőle víz. És persze az orromból is. Onnan szinte folyik, mert elég nagy az orrom, sok víz gyűlik össze benne. Ilyenkor a Medve sose hagyja ki, hogy ne mondja ezt:”Ishi, fújd ki az orrod!!!” –Ha, ha, ha, nagyon vicces.

Most,hogy megérkezett a téli nagy hideg, fagy van kinn, deresek a fák, minden állat igyekszik száraz, viszonylag száraz, meleg helyre húzódni.
Ezzel az egerek sincsenek másképp. Nekik pont a mi lakásunkat kellett kinézni, az én nagy szerencsétlenségemre.
Az egerek beköltöztek a lakásunkba, pontosabban a lakás alatti pincébe. A Medve azt várja tőlem, hogy MEGFOGJAM őket! Nem képes felfogni, hogy egy plüss macska nem eszik hús-vér egeret! Bezzeg, amikor az Ő plüss egereit rágcsálom uzsonnaként, akkor mindig elfenekel.
Egyébként jó fejek az egerek, szivatják a Medvét rendesen. –Végre valaki visszafizeti a sok gonoszságot Neki, amit Velem szemben elkövetett!- Nem tudja elfogni őket az egérfogó. A Medve már rengeteg féle egér csapdát, fogót vásárolt, de az egerek okosak, mindegyiket kikerülik.
Mit kikerülik, úgy kihalásszák a behelyezett diót, hogy nekik még egy szőrszáluk sem sérül! Ha a meccs állását nézem: Egerek-Medve: 6-0. Hajrá egerek!
Igaz, hogy az egerek már beásták magukat a nappali alá, lehet, hogy a beton be fog szakadni alattunk, akkor már nem lesz olyan kényelmes a nappali. Így nem is olyan vicces hogy az egerek állnak nyerésre a Medvével szemben.